A napokban volt egy nagyon érdekes megkeresésem, kivételesen nem kutyakiképzéssel kapcsolatban : a megoldandó probléma pont a kutyáktól való félelem volt. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ha valaki nagyon fél a kutyáktól, akkor miért pont egy kutyakiképzőtől kér segítséget, de számomra teljesen egyértelmű volt a válasz. Szeretné megérteni a működésüket, és azt, hogy milyen viselkedés mit válthat ki egy kutyából. Ha ezt megérti, akkor már minimalizálni tudja annak a lehetőségét, hogy ha közvetlen kontaktusba is kerül egy kutyával, akkor valami olyat tegyen, amivel csak ront a saját helyzetén és esetleg saját viselkedésével idéz elő negatív reakciót a kutyánál.
Nagyon gyakran elhangzik szülőktől a tanács gyerekük felé, amikor az készül épp megsimogatni egy kutyát:” Ne félj, mert ha félsz, megérzi és ő is megijed – és emiatt fog bántani”. Ez azért így nem teljesen igaz.
A kutyák, bár érzik, milyen lelkiállapotban vagyunk, alapvetően legfőképpen a viselkedésünkre, mozdulatainkra reagálnak. Azt, hogy hogyan nyúlunk egy kutyához, elég gyorsan tudjuk befolyásolni, viszont azt, hogy félünk- e tőle, csak nagyon lassan. Félhetünk tőle, de ennek ellenére nyúlhatunk hozzá úgy, mintha nem félnénk, így az benne nem kelt félelmet. Ez óriási különbség.
A kutya egyébként nem attól fél, hogy mi félünk és ezt érzi, hanem a bizonytalan mozdulatoktól és a kiszámíthatatlan cselekvéstől, amit akkor teszünk, amikor félünk. A helyzetet egyébként meg is tudjuk fordítani úgy, hogy ha én nem félek a kutyáktól, de úgy viselkedem és úgy nyúlok hozzá, mintha félnék – hirtelen mozdulatokkal – akkor az állat valóban meg fog ijedni. (Fontos, hogy a kutyák érzik a hangulatváltozásainkat a viselkedésünktől függetlenül is, de ez egy elég bonyolult és hosszú téma, amire nem ebben a cikkben szeretnék kitérni.)
A kutyák gyerekektől való félelme is azért ennyire gyakori, mert a gyerekek mozgása más: gyorsabb, hirtelenebb és kiszámíthatatlanabb. Ezt a témát hosszabban már kifejtettem egy előző cikkemben, mint ahogy arról is volt már szó, hogy hogyan kell hozzányúlni egy ismeretlen kutyához, ha meg akarjuk simogatni – természetesen csak miután a gazdája engedélyt adott rá.
Összegyűjtöttem pár jótanácsot arra az esetre, ha félünk a kutyáktól, ami egyébként olyan embereknek is a hasznára válhat, akik nem félnek, de ismeretlen kutyával találkoznak.
Fontos, hogy ezek a tanácsok olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor a kutya gazdája a közelben van és valószínűleg hamar vissza fogja hívni a kedvencét; vagy ha ezt nem is tudja megtenni, akkor érte megy és pórázra rakja. Ezekben a szituációkban a kutya puszta érdeklődésből is közelíthet egy másik ember felé. Persze, ha valaki fél, akkor ez a helyzet is nagyon nehéz lehet számára és tudnia kell kezelni. Alapvetően nem az a kiindulási pont, amivel foglalkozni szeretnék, hogy a kutya támadni készül. Nem teljesen kiszámíthatatlan, régóta kóborló állattal való találkozás esetére fogalmaztam meg ezeket a tanácsokat!
- Ne tegyél hirtelen mozdulatokat egyik testrészeddel sem. Ne állj fel hirtelen, ha ültél éppen, és ne rántsd el hirtelen a kezedet!
- Ne hadonássz a kezeddel! Ne kezdd el értelmetlenül felemelni, mert a kutya nem fogja érteni, miért van a levegőben a kezed, és könnyen támadásnak vélheti. Legjobb, ha szépen zsebre rakod, és ott hagyod, amíg a gazdája vissza nem hívja a kutyát.
- Ne kezdj el futni! Nagyon fontos, hogy semmi esetre se fuss el hirtelen, mert akkor a kutya valószínűleg utánad fut. Nem találkoztam még olyan egészséges kutyával, akinél gyorsabb lettem volna futásban, úgyhogy valószínűleg hamar utol fog érni.
- Ne vedd fel a szemkontaktust! A szemkontaktussal megerősítést kap, hogy figyelsz rá, és ez maradásra sarkallhatja.
- Legjobb, ha abban a helyzetben maradunk, amiben voltunk, viszonylag mozdulatlanul.
- Ha mégis megmozdulunk, azt nyugodtan, de határozottan tegyük. Belátható legyen a mozgásunk, legyen a mozdulatnak “eleje és vége”.
- Ha futás közben vagyunk, és egy kutya elkezd utánunk futni, akkor lelassíthatunk, vagy meg is állhatunk fokozatosan. Sok kutya számára a futás játék, ami véget is ér, ha megállunk.
- Fontos, hogy ha látjuk a gazdát, mindenképpen vegyük fel vele a kapcsolatot, és kérjük meg, hogy hívja vissza a kutyáját.
- A kiabálás a kutyával talán a leghatásosabb módszer arra, hogy odébb menjen; de sok kutyánál ez azt váltja ki, hogy ugatni kezd, tehát nem mindig működik.
- A lábunkkal való dobbantás is hasonló: nagyon sok kutyát megijeszt annyira, hogy odébb menjen, sokakat viszont triggerel és támadásnak vélheti, amitől ő is támadhat. Rúgni semmi esetre se rúgjunk a kutya felé!
- Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy rájövünk, ha kutya miért szúrt ki minket – például van nálunk egy nagy zacskó, amit nagyon ugat, vagy valami, ami a megszokottól eltérő, esetleg fura hangja van – akkor megpróbálhatjuk azt megszüntetni.
Nagyon szívesen segítek ilyen jellegű probléma megoldásban is, szerencsére az én kutyáim abszolút jófejek és alkalmasak rá, hogy ilyen jellegű félelmeket is oldjanak. Én egyébként a macskáktól rettegtem nagyon sokáig és a munkám miatt kellett szembenéznem ezzel a félelmemmel, mert nagyon sok helyen volt a kutyák mellett macska is.
