A Vénusz Projekt podcastjében elhangzott, hogy a személyre szabott kutyakiképzés egy rettenetesen intim helyzet és nagyon sokan sírják el magukat a kiképzések alatt legalább egyszer. Nem gondoltam, hogy ennek a mondatnak ekkora hatása van az emberekre, de azóta bárki elsírja magát, közben mosolyog és mondja, hogy hallgatta a podcastot. Sok idő volt, mire megértettem, miért sírnak ilyenkor az emberek valójában. Próbáltam megértő lenni és nem ügyet csinálni ebből, természetesen nem is zavart, inkább csak aggódtam, hogy mi lehet a baj.
Legnagyobb százalékban félelmi agresszív kutyákhoz hívnak. Ezt a témát már hosszabban, több cikkben tárgyaltam. A probléma kívülről sokkal rosszabbul fest, mint belülről: sokan megijednek tőle akkor is, amikor nincs is valós veszély. Egy kutya, aki félelmében ugat – hiába tudja a gazdája, hogy nem harapna meg senkit – ijesztő és óriási támadási felületet ad másoknak. Nagyon sok gazdi, akinek ilyen problémával küzd a kutyája, folyamatosan célkeresztben érzi magát az utcán, és már előre retteg, ki és milyen megjegyzést fog tenni rá és kedvencére. Elég rövid idő alatt komoly érzelmi spirállá alakul, a gazdi már a gondolattól is ideges, hogy újra sétálni kell menni, és a kutya is egyre feszültebb mindentől, mivel érzi gazdáján a félelmet.
Lutri és Lapi; fotó: Vancsay András
Az emberek nehezen jutnak el oda, hogy segítséget kérjenek. Sok esetben saját kudarcuknak élik meg, hogy nem tudják kutyájukat fegyelmezni, pedig nem kell tudniuk. Meg szoktam kérdezni, mivel foglalkoznak, és a választ követően elmondom, hogy én pedig ahhoz nem értek egyáltalán. Ha mindenki annyira jól nevelné a kutyáját, akkor nem lenne munkám, és nem lennének tele a kutyasulik sem. Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a gazdik már rögtön magukat vádolják azért, mert rosszul viselkedik a kutyájuk. Egyrészről azért, mert nem tudják megnevelni, másrészről azért, mert miattuk lett rossz (szerintük). A felelősségvállalás fontos, de kutyát kiképezni, nevelni, foglalkozni vele csak jó érzéssel érdemes. A problémákból fakadó rossz érzések sokszor rányomják a bélyegüket azokra az időszakokra is, amiket egyébként gondtalanul lehetne élvezni.
Sokat beszélgetünk arról, hogy milyen viselkedés miért alakulhatott ki egy kutyánál, ezzel kapcsolatosan mi az, amiben mindenképp változtatnia kell a gazdinak valamint mi az, ami jó volt eddig is és maradjon a rendszerben. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem minden a gazdik hibája! Egy kutya személyisége számtalan öröklött és szerzett tulajdonságból tevődik össze. Fontos, hogy ha már segítséget kérsz, jó úton vagy, és biztos, hogy nem vagy rossz gazdi! Ha már megtaláltad a számodra megfelelő kutyakiképzőt, akkor pedig minden rendben lesz és érdemes erre koncentrálni. Kapsz eszközöket, amikkel javítani tudsz a helyzeten, és ha kitartó és elkötelezett vagy, változni is fog a helyzet. Bízni kell abban, hogy a probléma orvosolható és meg fog oldódni.
Ha úgy érzed, nem jó kutyakiképzővel dolgozol vagy megrekedtetek egy ponton, nyugodtan keresgélj tovább és válts. A kutyakiképző és a gazdi közti összhang ugyanolyan speciális dolog, mint például a pszichológus keresés kérdése.
Számomra sok esetben annyira egyértelmű, hogy minden rendben lesz, hogy néha elfelejtem mondani. Ritkán keresnek meg ugyanis olyan problémával, amivel kapcsolatban kétségbe esnék, hogy hogyan is oldjuk meg. Az első óra végén általában megkérdezik, hogy ugye nem reménytelen a helyzet, én pedig nevetve mondom, hogy dehogyis, és hogy megint csak a lényeget felejtettem el közölni. Próbálok erre nagyon figyelni, és még rögtön az elején biztosítani a gazdikat arról, hogy a helyzet orvosolható és én bízom benne, hogy pár alkalom alatt sikerülni is fog; nagyon sajnálom, hogy ennyi rossz élményük lett az elmúlt időszakban és megértem, hogy elkeseredtek, de most már van fény az alagút végén. Általában ez az a pont, amikor a gazdik elsírják magukat. Megkönnyebbülnek, hogy nem reménytelen a helyzet és van segítség. A hónapok óta tartó érzelmi spirálnak vége lehet.
Róki, Lutri, Lapi és Carmen; fotó: Vancsay András
Természetesen van olyan is, hogy nagyon boldogan nevetnek a hír hallatán. A nevetés és a sírás egyaránt feszültséget old. A félelem pedig, ahogy a kutyáknál, úgy az embereknél is nagyon erős érzés. Nagyon sok félelemmel jár, ha minden sétánál attól kell tartanunk, kinek milyen problémája lesz, egy rossz reggeli séta pedig nagy hatással van az általános hangulatunkra egész nap.
A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Bátran kérjünk segítséget, rengeteget tanulhatunk mi is, magunkról a kiképzés során. 🙂
